Budapesten születtem, a Szerb Antal Gimnáziumban érettségiztem. Régóta Genfben élek, francia szakos tanári diplomát itt szereztem, a Genfi Egyetemen. Gyerekkorom óta írok. Legfontosabb a családom, két gyerekem van.
Számos netes és nyomtatásban megjelenő folyóiratnál jelentek/jelennek meg verseim és prózáim, ilyen például az AGRIA, az Előretolt helyőrség, a Háromszék, az Ezredvég, a Partium, az Irodalmi epreskert, az Új Nautilus, a Holdkatlan, a Népszava, A Hetedik, a Kaláka irodalmi folyóirat, a Magyar múzsa kulturális folyóirat, az Art’húr irodalmi magazin, a Vírusölő, stb.

Kortárs költők műveit, valamint saját költeményeimet fordítom franciára, melyeknek nagy része megtalálható a Magyarul Bábelben online irodalmi oldalon.

Eddig hét könyvem jelent meg.

Vers:

• EXIT, AB ART kiadó, versválogatás magyarul és franciául, 2023. ISBN 9786156687012
• Fenyőcsúcsról csillagot, AB ART kiadó, 2022. ISBN 9786156033505
• Madárhangon, K.u.K. kiadó, 2021. ISBN 9786156188199 kötetemhez írt ajánlásában Baranyi Ferenc „az én női hangom” -nak nevezett.
• Tűztündértánc, K.u.K. kiadó, 2017. ISBN 9786155361661 kötetemről Baranyi Ferenc és Nagy Zita írt.
• Boszorkánytükör, K.u.K. kiadó, 2016. ISBN 9786155361395
• Befejezetlen szimfónia, Underground kiadó, 2015. ISBN 9789631246650 (a kötet főleg kamasz- és fiatalkori verseimet tartalmazza).

Verses próza:

• Fantomfájdalom, AB ART kiadó, 2024. ISBN 978-615-6687-57-9

Regény:

• Sivatagi szél, K.u.K. kiadó, 2019. ISBN 9786155361913

Az AB ART kiadónál, A HETEDIK irodalmi és művészeti lapnál szerkesztőként, lektorként is dolgozom.

Tagja vagyok a Magyar Pen Clubnak
Tagja vagyok a Magyar Újságírók Közösségének

2017 júniusában Art’húr díjat kaptam, 2018-ban az Áprily Lajos nevét viselő irodalmi pályázatot megnyertem. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Csongrád Megyei Szépírói Tagozata és a „FALUDY GYÖRGY Irodalmi Műhely” (ALFÖLD Művészeti Egyesület – Raszter Könyvkiadó) 2022 – es pályázatán (Szárnypróbálgatók) líra kategóriában 1. díjat kaptam.
A 2024-es Salvatore Quasimodo Emlékversenyen versem dicsérő oklevelet kapott.

Még több információ rólam: https://hu.wikipedia.org/wiki/A._Túri_Zsuzsa

A A. Túri Zsuzsa írónő bejegyzés először A. Túri Zsuzsa írói oldala-én jelent meg.

A. Túri Zsuzsa műve alaktani és gondolati összetettségével tesz szert különös értékre.

Próza, vers, szabadvers, szabad próza: hol lírába, hol esszébe tűnik át ez a formanyelveket is váltogató kötet; hanghordozása itt töredelmesen személyes, ott szikáran elemző – hiszen családi múlthoz és szakmai eseményekhez, gyerekkori emlékekhez és külföldi tapasztalásokhoz más-más szólamrend kívánkozik.

Töredékes stilisztika, retorikai ritmusváltások és tipográfiai jelzetek is érzékeltetik az idősíkok, helyszínek és érzelmi állapotok közti ingadozást; de nem szórt figyelem következménye mindez, hanem a teljes tudatosság megnyilvánulási módja. Irodalmi mércéken túli, szinte terápiás szöveget olvasunk, mely a halandóság pszichológiájához keres érvényes nyelvet, miközben egy lélekmélyi megengesztelődés történetét tárja elénk.

A költői beszédbe menekvő eszmélet az álmok védelmére számító tudat megfelelője: „Azt álmodtam, hogy a sötét égbolt addig gyűrődött, / hajladozott, tekergett, amíg egy hatalmas fekete madárrá nem változott, / körberöpült engem, majd leült velem szemben a / Salève tetejére.” Kopogós, rövid – és hovatovább a sírást helyettesítő – mondatok közt efféle látomásos kitekintések biztosítják, hogy a Fantomfájdalom ne csak fájdalomra tanítson, de megbékélésről is legyen szava.

„Nekem is FÁJ, AMI NINCS” – utal egy mondat a kötet címére. Az amputált láb és a gyermekről leválasztott anya analóg veszteségek, és az ember mint hiátusok övezte lény létállapotát nyomatékosítják.

„Minden itt van, csak Ő hiányzik” – rögzíti egy másik kulcssor. Ez az elemi nemlét önmagán túlmutató gyásztapasztalatot hordoz; az anya elvesztésének traumája a halál általános tabuját is felszínre hozza. A. Túri Zsuzsa könyve ennélfogva nemcsak azoknak nyújthat lelki-szellemi segítséget, akik aktuális helyzetükben kényszerülnek fölfogni a fölfoghatatlant, de azon olvasók beleérző jelenlétére is számot tart, akiket ember voltuk tesz ki a horror vacui szeretetviszonylatokból előgomolygó démonának.

Mindannyiunkra tartozó intim rekviem a Fantomfájdalom.

A Halmai Tamás: Madárrá gyűrődött égbolt bejegyzés először A. Túri Zsuzsa írói oldala-én jelent meg.

 A műsor elején a kötet kiadóját, az AB ART Kiadó tulajdonosát, Balázs F. Attila költőt kértem fel, hogy beszéljen arról, hogyan ismerkedett meg Zsuzsával, és egyúttal néhány szóban mutassa be a kiadó munkáját. Az Erdélyben született világjáró költőnek a napokban jelent meg verses kötete Azerbajdzsában.

 A beszélgetés során, többek között arról kérdeztem Zsuzsát, hogyan került Svájcba, mikor kezdett el írni, mit jelent számára az írás, szerkesztőként hol dolgozik, milyen lapokban publikál? A kötettel kapcsolatban elmondta, hogy egyszerűen úgy érezte, az édesanyja halála miatt benne dúló fájdalmat és keserűséget ki kell írnia magából, mert különben az felemészti őt. Ez is a gyász egyik állomása. Elmondta, hogy nem szereti a terápiás írást, még a kifejezést sem, de ez a könyv most mindenképpen ezzel a céllal született meg. Aki ismeri a szerzőt és elolvassa a kötetet, meg fog döbbenni azon, hogy mennyire őszintén kitárulkozik, milyen részletesen leírja az életének bizonyos mozzanatait, az anyjával kapcsolatos vidám és szomorú történéseket. A könyvet nehéz lenne műfajilag behatárolni, anekdotákat, életképeket, érzelemmorzsákat, verseket, bölcseleteket és mininovellákat egyaránt tartalmaz. Érdekes volt, amikor azt mondta Zsuzsa, ha még élne az édesanyja, a könyvet elolvasva biztosan megsértődne. 

 A családias hangulatban telt est során a közönséget egyfajta kulturális vegyestállal kínáltuk meg, hiszen az irodalom mellett szerepet kapott a népdal és könnyűzene is. A beszélgetésünket színesítendő, Katzler Hilda költő, a Magyar Múzsa szerkesztőségének tagja, magyar népdalokat énekelt. A meghirdetett programhoz képest számos változás történt, sajnálatos módon, Zsebők Csaba eltörte a kezét, ezért az utolsó pillanatban Suhajda Attila barátunk ugrott be, aki megzenésített versekkel és Zorán dalokkal szórakoztatott minket. A kötetből Bóna Anna, nyugalmazott tanárnő és Kovács Szilvia, Zsuzsa barátnője olvasott fel részleteket. Szót kapott még Turbók Attila költő, a Magyar Múzsa munkatársa, aki a Megrostált betűk című verses antológia szerkesztőjeként A. Túri Zsuzsa Emlékszel? és az Amikor késő című versét válogatta be a kötetbe. Meg kell jegyeznem, hogy A. Túri Zsuzsa éveken át volt állandó szerzője a folyóiratunknak. 

 A rendezvény végén a közönség kérdezhetett, majd a dedikálás és a fotózkodás következett. Ezúton is köszönöm minden kedves vendégünknek, aki ott volt és jelenlétével megtisztelte a rendezvényt, és persze köszönöm a könyvtár munkatársainak a lehetőséget és a türelmet!

Lengyel János

A Fantomfájdalom könyvbemutató a Mitracsek Presszóban! bejegyzés először A. Túri Zsuzsa írói oldala-én jelent meg.

A kötet központi témája és origója a gyermek szülői- anyai vesztesége, az ezzel járó érzelmi hullámvölgyek illetve magasságok kicsúcsosodása és a feldolgozás folyamata. Az elmúlás és a hiány folyamatosan jelen van az írásokban, legyen szó versről vagy prózáról, amiről a szerző megrendítő őszinteséggel beszél – saját élményeiről -, melyeket nem csupáncsak személyes tragédiaként ábrázol, hanem egyetemleges emberi tapasztalatként jelenít meg. A gyász és a megőrzött emlékek mellett az írásokban a fájdalom paradox természete is megjelenik: a fantomfájdalom nem csupán egy testi érzékelés nélküli fájdalom, hanem a hiány spirituális értelmet nyert metaforája, ami átszellemülté teszi az olvasót.

A szerző verseiben és prózai írásaiban egyaránt érzékelhető egy finom egyensúly a racionalitás és az érzelmek sodrása között. Az alkotó nem csupán az érzelmeket ábrázolja finom képiséggel, hanem azok filozófiai és pszichológiai vetületét is a felszínre hozza, hogy az olvasó személyesíteni tudja önmagára ezen érzéseket.

Ha egyetlen szóval kellene jellemezni a tartalom összefüggéseit az nem lenne más, mint a – kontinuitás. Kicsit bővebben kifejtve a kötetben található versek és prózai szövegek egymásba fonódnak, egyfajta lírai prózát alkotva, ami önmagból eredve önmagába érkezik. Az érzelmek hullámzása nemcsak a tartalomban, hanem az írások ritmusában és képiségében is tükröződik. Az expresszív nyelvezet, a töredezett mondatok és az erős vizuális képek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasó mélyen belehelyezkedjen a szerző lelki világába.

Gyakran találkozunk intertextuális utalásokkal, melyek mélyítik a szövegek jelentéseinek a rétegződéseit. A szerző idézi Martin Heideggert, Esterházy Pétert, Georg Traklt, Kányádi Sándort és más nagy gondolkodókat, akik a halál és az emberi lét végességének kérdéseit gyakorta járták körül a munkásságukban.

A kötet egyik meghatározó verse a Lemondás, mely az elengedés fájdalmát és a veszteség feldolgozásának folyamatát jeleníti meg. A vers erőteljes képekkel operál: „Ablakodból a fény kifolyik a földre, / elmosódott szélű, amorf pocsolya” – a fény és árnyék kettőssége az emlékezés és a felejtés szükségszerűségét hordozza.

A prózai részek közül kiemelkedik az anya elvesztéséről szóló elbeszélés, ami részleteiben is rendkívül megindító. Az apró hétköznapi mozzanatok (bevásárlás, beszélgetések, telefonhívások) még erősebben érzékeltetik az elmúlás kegyetlenségét. A személyes visszaemlékezések mellett az elbeszélő reflektál a halál társadalmi és kulturális vonatkozásaira is, például a kremációs folyamat rideg – lélekcsonkoló -, mechanizmusára vagy a modern társadalom halállal kapcsolatos tabuira.

A. Túri Zsuzsa Fantomfájdalom című kötete egy rendkívül erős és katartikus olvasmány, mely a gyászt és a veszteséget irodalmi mélységgel, érzékenységgel és őszinteséggel dolgozza fel. A könyv nemcsak személyes vallomás, hanem egyetemes emberi tapasztalatok tükörképe is. Ajánlott mindazok számára, akik a költészetben és az irodalomban keresnek vigaszt, megértést és közös emberi élményeket, befogadva és elfogadva az elfogadhatatlant, ami tovább engedi az olvasó lelkét az elengedéssel kikövezett Úton. Őszinte szavakkal, őszinte érzések mentén…

– Varjú Zoltán –
a DunapArt Kiadó felelős szerkesztője

A Varjú Zoltán: Csak őszintén bejegyzés először A. Túri Zsuzsa írói oldala-én jelent meg.

Ajánló, A. Túri Zsuzsa ’’Fantomfájdalom” című kötetéhez

Írta: Tóth Gyula

Fantomfájdalom: mi jut eszébe elsőre a potenciális olvasónak erről a címről?
Aki tisztában van a szó jelentésével, egy amputált emberi torzót vízionál maga elé.
Nem áll messze a kötet dimenziójától. Egy elveszített –cukorbeteg- anya képe forr itt eggyé a levágott végtag, az elengedés és az elkerülhetetlen halál során. Mintegy szimbolikussá, (de még inkább metaforikussá) emelkedik a kép, az édesanya elvesztése fantomfájdalmat idéz elő szerző lelkében: az fáj, ami már nincs.

A. Túri Zsuzsa kötete merész, bátor, szókimondó, megható, szívbe markoló és fájdalmas írás az anya-lánya (szülő-gyermek) diszfunkcionális kapcsolatáról, arról, hogy miként lehet elengedni -ha egyáltalán el lehet valaha is – egy szülőt, akivel még lezáratlan dolgaink vannak, kibeszéletlen traumáink. Lehetséges-e a megbocsájtás, meg lehet-e érteni a mozgatórugókat, melyek eltávolodást eredményezhetnek a legerősebb emberi kötelék ellenére is. Kell-e segítséget kérni a külvilágtól a feldolgozás folyamatában? A kötet minderre választ ad.

A legszembeötlőbb számomra a leplezetlen őszintesége, néhol tabudöntögető nyíltsága, a „Halottról jól, vagy semmit!” elv mentén. Ehhez komoly önismeret és hatalmas lelki erő szükséges, ami az igazán kiváló írók ismérve. Ahhoz, hogy ilyen szinten ’’hajlandó” legyen megnyílni egy alkotó, képes legyen beszélni a vele megtörtént dolgokról, fel nem dolgozott traumákról, kell egyfajta ’’kíméletlen” igazságkeresés is, ami felülírja a szemérem sokszor álságos világát. Viszont A. Túri Zsuzsánál ez sosem öncélú és sosem közönséges, hanem elemi erővel ható eszköztár, mintegy ráébreszti az olvasót az emberi élet kendőzetlen valóságára, az emberi gyarlóság levetkőzhetetlen tényére.

Szinte letehetetlen olvasmány. Olyan erővel ragadja meg az olvasó képzeletét és emocionális entitását, hogy az elolvasása után is hatása alá von, nem enged, gondolkodásra késztet, önkéntelenül is azonosulni hívja az elmét, elkerülhetetlen az analogizáló összegzés.

Egy másik momentum a megbocsájtásra való hajlandóság, ami kimondatlanul is erősen végigkíséri az egész kötetet. A nevelőapa pejoratív alakja, aki miatt az édesanya 30 évig hideg és távolságtartó volt, mint az Alpok hegyvonulata, aki mégis olyan volt, mit a tenger:
“hatalmas hullámokat, hajókat hordott a hátán” – műveltségével, nőies bájával, talpraesettségével igazán nem lehetett nem szeretni.

Felvillannak a kötetben a gyermekkor önfeledt évei, a zabolátlan ’’Zsuzsika” kíváncsisága, az életre való rácsodálkozás, a fára mászás, a verekedések, a megilletődött találkozás Weöres Sándorral, a már korán megmutatkozó tehetsége az irodalomhoz : verseket mond, tanul meg kívülről, bár az ünnepségeken elmondása szerint felsül. Megjelenik a vidéki Magyarország képe is, az anyai ági rokonok cinkotai ’’eredetregéje”, a templomba járó, gazdálkodó kisemberek egyszerű, de annál őszintébb életvitele. Ezzel szöges ellentétben a színházba járás szokása, az anya kultúrára való igénye, mely kivetül a gyermek személyiségfejlődésére.

Egy zaklatás soha el nem feledhető tüskéje… A halott édesanya egyre távolodó képe ; egykeként, mikor minden egy emberre szakad: testben, lélekben, mentálisan, érzelmileg, anyagilag, minden értelemben. És a közömbös környezet…

CAFÉ MORTEL: beszéljünk arról, ami felfoghatatlan, ami feldolgozhatatlan, ami kibeszélhetetlen. Marad a gyász, a szeretet és az emlékezet.

Amit még fontosnak érzek, kitérni a kötet szerkezeti felépítésére és stílusjegyeire.
A prózai leíró részek és verses betétek szabálytalanul váltogatják egymást, ami feszültséget generál a befogadóban, próbál – és nem is sikertelenül – az érzelmekre hatni. A leíró részek közvetlenek, őszinték, tabudöntögetők, néhol groteszkek, konfrontatívak, megdöbbentők, érzelmesek, és meghatók. Remek, lendületes prozódiával megírt alkotás. A lírai részek költői eszközei és méginkább költői képei példaértékűek! Elképesztő, micsoda játszi könnyedséggel képes a szerző olyan eredeti analógiákat, paradoxonokat, metaforákat előrántani, amik elemi erővel hatnak az olvasóra.

Éjszaka.

Felefelé mászom a sötétség falán.
Nem tudok aludni. Vagy csak félig.
Amikor már majdnem elérem a Holdat,
valaki felnevet.
Rajtam nevet.
Kinevet.
Nyúlnék a csillagok után.
Egy hete beszéltem utoljára Anyuval.
Nem tudok sírni.
Nekem is FÁJ, AMI NINCS.

A. Túri Zsuzsa nemcsak egy kegyeleti memento-kötetet alkotott a Fantomfájdalommal, hanem egy olyan mélylélektani írást, amely segítséget nyújthat más embereknek is a halállal való szembenézésben, az elmúlás elfogadásában, a megbocsájtás és a szeretet erejébe vetett hit segítségével.
Csak ajánlani tudom minden kedves olvasóknak!

A Tóth Gyula: Ajánló, A. Túri Zsuzsa ’’Fantomfájdalom” című kötetéhez bejegyzés először A. Túri Zsuzsa írói oldala-én jelent meg.